Alig több, mint másfél éve élek Hágában, és ha arra vitt az utam, jó párszor átbicajoztam már a parlament épületén, ami szó szerint egy belső udvar (Binnenhof), ezzel is a nyíltságot szimbolizálva. Láttam ott néha képviselőket is beszélgetni (fagyizni még csak fotókon), de mégsem érdekelt nagyon az itteni politika. Aki egy lexikon szerű cikket várt a közelgő nagy jelentőségű választásokról, és nem elégszik meg egy felületes személyes élményeken alapuló beszámolóval, az már az előző mondatnál abbahagyhatta az olvasást; hiszen Hollandiában nem is parlament van, hanem alsó és felső ház, avagy második és első ház. Oké, de akkor ne feledkezzünk meg a harmadik házról sem a parlament épületében, ami ránézésre nem sokban különbözik a másik két háztól, és ugyanolyan fontos, ugyanis itt gyakorolják a gyerekek a demokráciát:
Maradjunk annyiban, hogy van pár nagyon fontos különbség a kultúráinkban, pl. hogy a holland gyerekek nem másodrendű állampolgárok, hanem van rendes napi híradójuk is. A legutóbbi adásban éppen Wilders bácsival is játszottak, akitől amúgy a fél világ retteg:
Ne gondolja senki, hogy ez a harmadik ház valami rossz vicc, mert a hollandok a rendszeres vonatkésésektől a fél Amsterdamot érintő áramszünetig, sok mindent egy kicsit több humorral próbálnak kezelni, így a szavazási szabályok ismertetése is ilyen:
Apropó humor, a tv2 sok holland licenszet használ(t) a műsoraihoz, de azt a politikai vita formátumot, amit egyik este elcsíptem, nem tudom mikor rendszeresíti majd Andy Vajna. A nagyobb pártok képviselői középen egy kerekasztalszerűségen, férfi-nő műsorvezető páros moderál, és a hangmérnökök jól dolgoznak, amikor egymással vitatkoznak. Körülöttük emberek, akik kérdeznek, reagálnak; de ami teljesen áthatja az egészet az a humor:
Egymást is cikizik, néha beadnak felvételről riportokat, egyiken például szembesítik az egyik idősebb képviselőt egy fiatalkori pucér képével az újságban, de jól veszi a lapot. Cikizik a jelen nem lévőket, humorizálnak a miniszterelnökön is, és a végén koronázásként egy hivatásos humorsita kicsúfolja az összes jelenlévő politikust. Ennyit felületesen, aki többre kíváncsi, nézze meg:
A vita egy kis része a fenti műsorban ha jól értem arról szólt, hogy annyi a párt, hogy stopperrel fogják mérni a nagy vitán ki mennyit beszélhet, és van aki szerint elég kevés a fél perc meg két perc. Tényleg sok a párt, nem nagyon tudtam hova rakni a tájékoztatót, amit bedobtak, pedig át akartam tekinteni a palettát. Majdnem minden oszlop egy párt:
Van kalózpárt és ravasz módon nem szavazók pártja is. A rádióban ezt a kavalkádot úgy reklámozzák, hogy elkezdenek egy zenét egy hangszerrel, aztán becsatlakozik egyre több, miközben megkérnek mindenkit, hogy keressen egy neki szimpatikus pártot és menjen el szavazni, mert úgy lesz szép az ország zenéje, ha sok hangszer és szólam szól egyszerre. Hollandiában ugyanis mindenki véleménye számít, mindenki el is mondja, el is várják, hogy elmondja, és meg is hallgatják, és ebben az egészben nagyon erősen hisznek. Összefogás, ha egy szóban kéne jellemeznem a társadalmat az itt töltött rövid idő után.
Egyébként nem biztos, hogy megírtam volna ezt a cikket, ha ma reggel (nekem ez még hajnal, de sok holland ilyenkor kel) a tévében nem a miniszterelnök kíván jó reggelt egész Hollandiának. Nem valami előre felvett promóció volt, hanem rendes élő adás, és nem a szokásos kikérdezős formátum, hanem műsorvezetőként vett benne részt. Na mondom, jól visszaél a hatalmával, hogy ott parádézik, persze ezzel is sulykolva a nagy holland egyenlőség és szabadság elvet (pl. attól még hogy a király hintóval megy, nem ciki a képviselőknek verseny vagy tandembicajjal érkezni a parlamentbe). Az egyik hír az volt, hogy mutattak egy tehenet, ami az ő pártját választja, nem szoktam tévét fotózni de hát ez már a több a soknál...
Aztán a végén megnyugodtam, hogy itt nincs államilag kisajátított média: Kicsit keresgélte a papírokat, de korrekten felkonferálta, hogy holnap a legnagyobb ellenfele lesz a műsorvezető. A messzi földön híres iszlámellenes Wilders, aki hiába valószínű, hogy a legtöbb szavazatot kapja (bár most éppen nem áll annyira jól, mint pár hete mert túl jól kezelte az ország a menekült helyzetet, meg a gazdaság is hasít), minden párt élesen elhatárolódott attól, hogy koalícióra lépjen vele.
Azért a kor szavának, a párszavas politizálásnak itt is megvan az eredménye. Az egyik rádióreklám csak ennyit kérdez: Optimizmus, vagy pesszimizmus? Röviden arra utal, hogy lehet a legrosszabbra készülni (például, hogy sok ilyen magamfajta jön és elveszi a munkájukat, kultúrájukat, mindenüket), meg lehet abban hinni, hogy a nyitott társadalom, egyenlőségre és sokszínűségre törekvés pozitívan hat (például én most éppen miközben ezt írom, a kultúrájukat terjesztem külföldön).
Az izgalom itt egy hét múlva nem az lesz, hogy ki hány szavazatot kap, hanem hogy hogyan fog majd össze az EU ellenes az EU fétisisztával, a környezetszennyező a környezetvédővel, a húsimádó a vegánnal, a munkás a vállalkozóval... hogy egy sikeres, gazdag, boldog, egészséges vidám országot építsenek.
